A gyerek igenis lemondással jár eleinte, és ezt tudomásul kell venni. Később ezt úgyis meghálálja: ha most tekintettel tudok lenni az igényeire, később - mihelyt elég érett lesz rá - ő is fog tudni alkalmazkodni hozzám. Ezzel együtt érdemes elkezdeni túrázni minél előbb, de néhány dologra azért figyelni kell! Addig ne rakjuk a gyereket a háti bébihordozóba, amíg magától ülni, sőt már állni nem képes (ez kb. 10 hónapos kor), mert megterheli a gerincét! Főleg több órás, vagy akár egész napos túránál ez már kártékony, és amúgy is nyűgös lesz. Addig inkább a hordozókendőt ajánlanám, abban jobban eloszlik a súlya, lehet oldalvást is felkötni, nem függőlegesen hat rá a gravitáció. De kedves Apukák, ez a ti feladatotok! A nőknek amúgy is jól megterheli a gerincét a terhesség és az állandó ölbevevés. Lehet persze babakocsival is túrázni! Egri lévén én főleg arról a tájról tudok útvonalat ajánlani: Szilvásváradon olyan jól kiépítették már a Szalajka-völgyet, hogy simán végig lehet rajta tolni a babakocsit, és még fel sem ébred közben a gyerek! (Sőt, sokan még tűsarkúban is végigtipegnek a szobaturisták közül!).
2-3 éves kortól már jöhet a lábán a kisember - de persze nem akar! A legtöbb kicsi utálja a hosszan tartó gyaloglást, mert unalmas. És persze nem bír kilométereket menni! Mi ezt úgy hidaltuk át, hogy egyrészt beleraktunk a túrába valami vonzó célpontot (rendszerint kisvonatot), másrészt vittük magunkkal a műanyag motorját, majd futóbiciklijét, és ha nem volt kedve gyalogolni, jött azzal.
Meg persze fel kell hívni a figyelmét érdekes dolgokra, ami épp arra van, amerre megyünk J, lehet versenyt futni (ha gyalogolni fáradt, futni még akkor is tud!), és versenyezni, ki látja meg hamarabb a jelzést. Ajánlom a kisvonatozással, szabadtéri játszótérrel, egyéb érdekes dologgal összekötött tanösvényeken kezdeni. Ezek általában autóval megközelíthetőek, néhány kilométeres hosszúak csak, és vannak kicsik számára is vonzó programlehetőségek ott. Tudom ajánlani újfent Szilvásváradot: a kisvonattal felmenni a végállomáshoz, ott ősemberbarlang, szabadtéri erdei múzeum, tágas rét és a gyönyörű Fátyol- vízesés van, és onnan lefelé sétálva megnézni a pisztrángos tavakat, és a vadaskertet. Lenn a bazársor előtt még kalandparkban is mászhatnak a nagyobb gyerekek.
Felsőtárkányból indulva a kisvasúttal, Stimecz-ház végállomástól indul egy kis tanösvény, amit az akkor kb. 2 éves fiammal pont annyi idő alatt jártam végig, amíg nem indult visszafelé a kisvonat.
De tudom ajánlani a Gaja-völgyi Tájcentrumot is, ideális hely kisgyerekeseknek. Szintén autóval megközelíthető, és kb. két éves kortól minden korosztály számára könnyen bejárható, szemet gyönyörködtető kis tóval, játszótérrel, és a patakvölgy romantikus kanyarulataival. A patak partján aztán naphosszat lehet kavicsokat piszkálni egy bottal, kipróbálni a cipőnk vízállóságát, és Anya türelmét.
Legyen persze saját hátizsákja, amiben ő is cipel néhány dolgot! Nálunk kis fabicska, fémbögre, mini távcső, játék fényképezőgép, saját kis iránytű voltak a felszerelésben, és ő cipelte az egész társaság ropiját, vagy csokiját, amire nagyon büszke volt. Érdeklődő gyereknél sok türelem kell a szülő részéről, mert 3 méterenként talál valamit, amit 10 percig nem lehet otthagyni, így az átlagsebesség kb. 0,5 km/h.
4-6 éves kortól már több kilométeres útra is vállalkozhatunk, elkezdhetjük az igazi túrázást! 5-10 km-t is bír már a gyerek, persze egész napra elosztva! Ekkor már érdemes rászánni a pénzt valami jó lábbelire, akár bakancsra is, főleg, ha vannak kisebb tesók, akik megöröklik. Fontos vigyázni a lába egészségére, és mivel ilyenkor még sokaknak gágog a lúdtalpa, gyógycipő, vagy talpbetét is ajánlott – ahogy az ortopéd szakorvos javasolja. Válasszunk olyan útvonalakat, ahol már nem játszótér, de érdekes dolgok vannak: barlang, kilátó, forrás, patak, vízesés, szabadtéri múzeum, vadaspark, és a kisvonatot sosem lehet megunni…
Ilyenkor már rá kell szoktatni az egyenletes, folyamatos haladásra. Ha fárad, apró célokat kitűzni neki, amiről jó tudni, hogy már elértem, és elterelni a figyelmét a fáradtságáról pl. játékkal: banditásat vagy indiánost játszani, erre megvan minden eszköz: husángok a kardnak vagy íjnak, bokrok, ahonnan elő lehet rontani indiánüvöltéssel, stb.
A kisiskolással már majdnem mindent lehet, csak még kicsit kevesebbet, aztán fokozatosan egyre többet. Az ügyesebbek már könnyebb láncos-létrás utakra is vállalkozhatnak, sőt az első jelvényszerző túrákat is kipróbálhatjuk. Az OKT-t lehet eleve a felnőtt verzióban csinálni, ha a szülők is most teljesítik, és úgyis végigjárja velük a gyerek is. Macerásabb lenne miatta külön megszervezni a rövidített gyerekváltozatot.
Ekkor már sor kerülhet az első „kint alvós” túrákra is.
Nagy élmény, a gyerekek mindig ujjongva várják, csak vigyázzunk vele, hogy ne váljon rossz élménnyé! Az erdő éjszakai hangjait genetikailag kódoltan félelmetesnek éljük meg, és erre rátesz kicsit a filmipar is… Nem tudom, ki nem találja félelmetesnek az aranysakál vonítását vagy a macskabagoly kísérteties hangját az éjszakában. Számunkra nehezen feledhető éjszaka lesz a derenki romfaluban eltöltött éj, ahol a hajdani iskolaudvar fáján ülő macskabagoly egész éjjel hátborzongató hangon üzengetett távolabbi párjának, miközben a hely hangulata amúgy is enyhén kísérteties volt a romokkal, a temetővel… De vérfagyasztó élmény a cuki őzike is, amikor a visszhangzó erdőben elkezd pár méterre tőlünk ugatni! Szóval az ilyen éjszakára az a szülő vállalkozzon a gyerekkel, aki maga nem fél. A gyerek elég jól megérzi a mi szorongásunkat, és azonnal átveszi. Segíthet, ha pár fős társaságban megyünk, pl. más családokkal: az ember a hordában már erősnek érzi magát, és a barátok gyerekeivel elbolondoznak a mieink.
Kb. 12 éves kortól aztán már – túrázás szempontjából – szinte felnőttként bánhatunk vele. Elbírja a maga cuccát a hátán, megtesz annyit, amennyit egy közepes állóképességű felnőtt, és már tájékozódni is tud. Végigjárhatjuk vele az OKT-t (és persze megnézzük hozzá a Rockenbauer-filmet), és a végén már azon kapjuk magunkat, hogy miközben mi elkezdtünk öregedni, és fájós térddel bicegünk haza, ő simán leköröz minket.